A magyar mondat

Nyilván a korral jár, de egyre gyakrabban fogalmazok meg olyan véleményt magamban, amivel ha azt kimondanám nyilvánvalóan megsérteném, megbántanám valamely embertásramat, haveromat vagy barátomat. Emellett - és ez is a korral jár - ezen véleményeket így jórészt megtartom magamnak. Mindezek ellenére van, ami mégiscsak kikívánkozik.
Jöjjön az egyik. Egy mondtatot, egy magyar mondatot, melyet leírunk, nagy betűvel kezdünk és valamilyen mondatvégi írásjellel zárunk. Ennek megfelelően a következő mondat például nem tekinthető mondatnak:
tegnap ettem egy vajaskenyeret.
Szóval itt - ahogy tasztalom, és látom - egyre többeket megsértő vélemény az volna,hogy mindenki menjen a büdös picsába, aki valamilyen tartalmat, mondanivalót, véleményt, böfögést vagy bármit a fenti formában leír.
Helyesen így lenne olvasható:

Tegnap ettem egy vajaskenyeret.

Köszönöm!