Időzóna

nehéz volna innen, nehéz volna így
nehéz volna neked, nehéz volna míg
te ott, én itt és órából is egy
de perc is sok, túl sok, végképp nem mindegy

Két oldal

Vajon illik-e, érdemes-e, kell-e vagy másként fogalmazva célszerű-e, megéri-e? Beilleszkedni, elvegyülni, vagy inkább megmaradni az elveknél az olvasottaknál, annál. Annál, ami időről időre előmászik az emberből. A vágy az egyedüllétre, a vágy az alkotásra, a cselekvésre, a vágy arra, hogy valamit létrehozz, ami Te vagy magad. Ismét visszatérve az Öreghez, aki azt írja, hívnak barátok, cimborák, hív az élet, hogy állj meg, marasztal a társaság, a cimbora, a nő.
Nem tudom és egyszerűen nem tudom eldönteni. Ahogy telnek az évek egyre inkább úgy vagyok vele, hogy amit már egyszer megéltem, amit egyszer már megkaptam, minek folyton és újra és újra utánamenni vagy ha nem is utánamenni, pusztán megállni mellette. Márpedig ez van, kapsz egy halom olyan dolgot az élettől, amit ha már megkaptál, azonnal tudod, azonnal, rögvest, abban a pillanatban tudod, hogy igen, akkor ez is megvolt. Lesz ennél jobb? Lesz ennél erősebb? Lesz ennél intenzívebb? Legyen az bármi. Koncert, baráti összejövetel, nő, bármi. Érdemes hajszolni, hogy még-még? Hiszen ugyanolyan lesz.
Aztán a másik oldal. Miről is szól az élet, ha nem erről. Arról, hogy időről időre az ember kap valamit és profánul fogalmazva, addig jó, amíg azt amit kapott, értékelni tudja. Örülök, ha barátok vesznek körül. Örülök egy-egy koncertnek, örülök az ölelésnek, amit nőtől kapok és örülök mindennek, amiről tudom, hogy igen, ilyen már volt, ezt már megkaptad Drága Szívem. Örülök és jól esik.
Ilyen a két oldal. Kavarog, hol az egyik, hol a másik kerül ki győztesen a küzdelemből.

A magyar mondat

Nyilván a korral jár, de egyre gyakrabban fogalmazok meg olyan véleményt magamban, amivel ha azt kimondanám nyilvánvalóan megsérteném, megbántanám valamely embertásramat, haveromat vagy barátomat. Emellett - és ez is a korral jár - ezen véleményeket így jórészt megtartom magamnak. Mindezek ellenére van, ami mégiscsak kikívánkozik.
Jöjjön az egyik. Egy mondtatot, egy magyar mondatot, melyet leírunk, nagy betűvel kezdünk és valamilyen mondatvégi írásjellel zárunk. Ennek megfelelően a következő mondat például nem tekinthető mondatnak:
tegnap ettem egy vajaskenyeret.
Szóval itt - ahogy tasztalom, és látom - egyre többeket megsértő vélemény az volna,hogy mindenki menjen a büdös picsába, aki valamilyen tartalmat, mondanivalót, véleményt, böfögést vagy bármit a fenti formában leír.
Helyesen így lenne olvasható:

Tegnap ettem egy vajaskenyeret.

Köszönöm!

A fagylaltozásról

Nahát kérem, nem erről volt szó, kérem. Belenyaltam a fagyimba kérem, és azzal a svunggal a fűben landolt a három gyönyörű gombóc. Visszavittem a tölcsért kérem, és reklamációmat kifejezni akarván álltam a fagyispult előtt a szakállas nénivel szemközt mutatóujjammal az összekent tölcsérre mutogattam. Ej-ej, rázta fejét a fagyisnéni, itt nincs más megoldás, vagy fel kell nyalni a fűből, vagy újat kell venni. Ami persze előlről. Pénztárcakeresés, megkérdezni mindenkit, kérnek-e - társaságban így fagyizunk - aztán kigondolás, milyen legyen az a nyamvadt fagyi, mézes-e, színes-e a tölcsér - korszerű fagylaltozókban a több színű, illetve homogén, de színben választható tölcsér sem ritka - aztán mindezt nyilván szépen prezentálni, érhetően elődani, aprót túrni, borravalót adni. Az ember belefárad. Volt már egyszer a fagyi, aztán most akkor megint, nemár' ... gondolja magában az emberfia, a fültövét vakarászva. A néni persze megértő, látott már ilyet, nem mellesleg pedig pörög az üzlet, fogy a fagylalt szépen. El lehet persze gondolkodni rak-e síkosítót a tölcsér szélére, de felesleges. Szépen kell azt a fagylaltot nyalni, nem mohón meg közben pofázni, meg félrenézni. Ha fagylaltozunk, ahhoz le kell ülni, átgondolni melyik oldalról, melyik gombóc tűnik a legízletesebbnek, azzal kezdeni és ha lehet és van rá mód, azzal befejezni. Mégiscsak a legfinomabb maradjon a végére. Társaságban is lehet fagylaltozni, módfelett érdekes dolog, ám ekkor is fél szemmel mindugyan a fagylaltra kell figyelni, pillanatra sem félrenézni. Most fagylaltozunk, nem beszélgetünk, vagy ha mégis, csak fél-fél rövid mondatokkal, aztán nem mászkálunk közben, ha valaki szolít, nem fordulunk azon nyomban oda és sorolhatnánk. Persze így is előfordul, hogy leesik a gombóc a strandhomokba, fűbe, medencébe, parda, utcára, ilyenkor tűrünk és elgondolkodunk mire nem fordítottunk kellő figyelmet.

Zöld?
Tegnap még kék volt. Tegnap még hó esett. Tudom, mert ahová hugyoztam, ott sárga. Sárga volt tegnap.
-Ne egyél belőle. Höhö - röhögtem nekem, tegnap.
Ma zöld. Hol ürítek hát? Ittam-e? Zöld? Fű lenne, pázsit?
Zöld a meggyes pite is, pedig szeretem. Az egész család szereti, anya csinálta és most mégis zöld. Romlott? Ez hogy?
Belőle falatozni nem kedves. Dísztárcsát hát minden Loganra! Ha szögletes a széle, nem eredi a felni. Vigyázat! Ha szögletes.
Hóból zöldbe? Akkor hova tűnt a tavaszunk, hová tűnt, hová lett? Eltették jövőre.
Hóba pisilve szorongtál tegnap ez egyedülléten, ma pedig zöldbe ugyanazon, társaságban. Kik ezek?
Csizmáskandúr miért jön felém szandálban? Az ablakzsiráf nyílászárózik? Márió csöves? És a hőszigetelés, avval mi lesz?

Átfúj bazmeg. Fázom!

De fel, nézd ott is zöld! Fény a sarkról, sarki fény tán? Ha tegnap hóbapisilős kék, akkor ma miért nem zöldbe vizelős kék, sarki zöld? Követsz? Ha már így változik, tegnapról mára.
Hitem. Gyereket.
Ide?
Fel lehet szállni? El lehet menni? Zsoldos, rabszolga, bérkéjenc, identitásfosztott robot.
Kell-e nekünk, vagy legfőképp neked a sáros palacsinta? Messziről csokisnak tűnik, fogad alatt serceg. Kormos?
Raboltál? Lejött, azt hitted? Zsetonra, mi? Lap-lap, francnak tartod: Fordítva tetszik fogni a lapátot Edybácsi, így nem ás, így magát ássa.
Zöld már a tököm is. Tegnap milyen volt, ne kérdezd.
Hajtóvadászat a kandúr csizmája után: Elitta, elhagyta, megcsúszott, hempereg, öklendezik, nem kell már a csizma. Lehet mégis a felhők... lehet mégsem zöld. Lehet, mégis volt tavasz, kékből zöldbe, esőből záporba, viharba. Vártad? Hasogass nyáron is.
Kék törpök Hókuszpókkal szövetkezve 12.5g-mért megvették a kandúr csizmáját. Adásvételi is van. Ne keresd. Nem kell baj, van nálad.
Miért nem csatlakozik, miért a tetejét, miért dobol?

rúter , alul nem, dobos.

Ne ijedjetek meg, kimaradt. Ezért. Csak furcsa, mintha helyben topognánk. Ha nem csinálsz semmit, szar alak vagy, küzdj ellen! Tehát forradalom. Vagyis óvatos suttogás, lehetőleg pisszegés, főleg érthető beszéd, nyilván hangoskodás, okos kiabálás, fennkölt üvöltés, hamisítatlan önkívület, majd, megint pisszegés, gyenge. Tessék, suttogás nem volt. Előbb avval kezdtük. Óvatos.