Laktanya, az azt körülvevő drótkerítés, tikkasztó nyári hőség, két katona - az egyik rádiós, a másik utász - drótkerítés, szeszcsempészet, prostitúció, hatvanas évek. Régi történet.
A lány felhúzza szoknyáját, mezítelen fenekével a kerítésnek támaszkodik, lehetővé téve, hogy az őrnagy a réseken keresztül átengedhesse magát eme kissé szokatlan, ám buja élvezetnek. Megtörtént dolog - nincs helye a prűd visszafogottságnak, mégiscsak Magyarország és a hatvanas évek dereka.
- A kannával mi lesz? - kérdezi háttal fordulva az alacsonyabb rendfokozatú az őrnagyot.
- Mi lenne... - válaszolja fogai közt az őrnagy, miközben ujjaival erősen markolja a kerítést - átdobja a kerítés felett.
- El fogja ejteni...
- Nyugi, nem fogja, eddig is így csináltuk - löki vissza türelmetlenül. - A pénz itt van?
- Itt - válaszolja bizonytalankodva a baka.
Ágika és az őrnagy gyorsan végeznek. Az őrnagy visszakapcsolja nadrágszíját, cigarettásdobozt húz elő majd odalép a még mindig háttal álló bakához.
- Először dobja át, aztán adom a pénzt - és akkor ha szétmegy a kanna, akkor nincs oda a pénz - súgja a őrnagy a bakának.
- Rendben.
- Ágika drága - szól az őrnagy a lánynak - dobja a kannát, ahogy múltkor, Béla te meg állj hátrébb és kapd el.
Ágika kaján vigyorral arcán hátrébb lép néhányat és vár. Béla helyezkedik, a melegtől homlokán izzadtság gyöngyözik, combozmai remegnek. Fejével biccent az őrnagynak, aki cigarettáját kezében tartva ívet rajzol a levegőbe, majd a végén mosolyog Ágikára. A lánymeglódítja a kannát és átdobja a drótkerítés felett. Nemes pillanat, időtlen idő, míg a kanna az őrnagy által vázolt íven átrepül a drótkerítés felett. Béla két kezét magasba emelve vár, az őrnagy nagyon szív cigarettájából, majd a kanna Bélánál landol, aki az izgalomtól és a lendülettől hátraesik.
Ágika mosolyog, az őrnagy pénzt nyújt át a drótkerítésen, kedélyesen elköszönnek.
kanna, fasza.
VálaszTörlés